Eligard 22,5 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz
Egy előretöltött injekciós fecskendő („B” fecskendő) 22,5 mg leuprorelin-acetátot (megfelel 20,87 mg leuprorelinnek) tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
Por és oldószer oldatos injekcióhoz
Por („B” fecskendő):
Fehér vagy csaknem fehér por előretöltött fecskendőben.
Oldószer („A” fecskendő):
Tiszta, színtelen vagy halványsárga oldat előretöltött fecskendőben.
4.1 Terápiás javallatok
Az Eligard 22,5 mg a hormonfüggő előrehaladott prosztatadaganat, valamint a magas kockázatú szervre lokalizált, illetve lokálisan előrehaladott, hormonfüggő prosztatadaganat kezelésére javallott, sugárterápiával kombinálva.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőtt férfiak részére
Az Eligard 22,5 mg alkalmazása kizárólag olyan orvos felügyelete mellett folytatható, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik a kezelésre adott válasz megfigyelésében.
Az Eligard 22,5 mg készítményt háromhavonta egyszer szubkután injekció formájában kell beadni. A beadott oldat stabil gyógyszerraktárat képez, és három hónapon keresztül folyamatos leuprorelin‑acetát‑kioldódást biztosít.
Az előrehaladott prosztatadaganat kezelése az Eligard 22,5 mg készítménnyel hosszú távú kezelést igényel és remisszió vagy javulás bekövetkeztekor sem szabad abbahagyni.
Az Eligard 22,5 mg neoadjuváns vagy adjuváns terápiaként alkalmazható, sugárkezeléssel kombinálva, magas kockázatú szervre lokalizált, valamint lokálisan előrehaladott prosztatarák esetén.
Az Eligard 22,5 mg-kezelésre adott válaszreakciót a klinikai paraméterek és a szérum prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjének mérésével kell nyomon követni. Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a kezelés első 3 napja során a kasztráción át nem esett betegek többségében a tesztoszteronszint megemelkedett, majd 3-4 héten belül az orvosi kasztrációs szint alá csökkent. Miután a tesztoszteronszint a kasztrációs szintre csökkent, a gyógyszeres kezelés teljes időtartama alatt ezen az alacsony szinten maradt (< 1% tesztoszteron-áttörés). Ha a beteg válaszreakciója az optimálisnál kisebbnek tűnik, tanácsos annak ellenőrzése, hogy a szérum tesztoszteronszint elérte-e a kasztrációs szintet vagy ezen a szinten marad-e. Mivel a hatás elmaradása a nem megfelelő elkészítésből, feloldásból, illetve adagolásból is következhet, a tesztoszteronszinteket a feltételezett vagy ismert kezelési hibák esetében kell értékelni (lásd 4.4 pont).
Folytatható a GnRH‑agonista‑kezelés olyan sebészi kasztráción át nem esett, metasztázisos, kasztrációrezisztens prosztatadaganatos betegek esetén, akik GnRH‑agonistát, mint pl. leuprorelint kapnak és kezelhetők androgén-bioszintézis-inhibitorokkal vagy androgén-receptor-inhibitorokkal.
Gyermekek és serdülők:
Az Eligard 22,5 mg biztonságosságát és hatásosságát 0 és 18 év közötti gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont).
Különleges betegcsoportok:
Károsodott vese- vagy májfunkciójú betegeken nem végeztek klinikai vizsgálatokat.
Az alkalmazás módja
Az Eligard 22,5 mg előkészítését, feloldását és alkalmazását kizárólag az ezekben az eljárásmódokban jártas egészségügyi szakemberek végezzék. Pontosan követni kell a feloldásra és beadásra vonatkozó utasításokat (lásd a 4.4 és a 6.6 pontot).
Amennyiben a termék elkészítése nem megfelelő, nem szabad beadni.
A két előretöltött steril fecskendő tartalmát közvetlenül az Eligard 22,5 mg szubkután injekció beadását megelőzően kell elegyíteni.
Állatkísérletes adatok alapján az injekció intraarteriálisan vagy intravénásan történő beadása szigorúan kerülendő.
Egyéb szubkután injekcióban beadott gyógyszerekhez hasonlóan a beadás helyét időnként váltogatni kell.
4.3 Ellenjavallatok
Az Eligard 22,5 mg nőknek és gyermekeknek ellenjavallt.
A leuprorelin-acetáttal, egyéb GnRH-agonistával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Korábban orchiectomián átesett betegek (egyéb GnRH-agonistával történő kezeléshez hasonlóan az Eligard 22,5 mg-kezelés a sebészi kasztráción átesett betegeknél nem eredményezi a szérum tesztoszteronszint további csökkenését).
Gerincvelő-kompressziós vagy bizonyítottan gerincvelő-metasztázisos prosztatadaganatos betegek egyedüli kezelése monoterápiában (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Megfelelő feloldás: Olyan kezelési hibákat jelentettek, amelyek az előkészítési folyamat bármelyik lépésében bekövetkezhetnek, és amelyek hatástalansághoz vezethetnek. Pontosan követni kell a feloldásra és a beadásra vonatkozó utasításokat (lásd a 6.6 pontot). Ismert kezelési hiba, vagy annak gyanúja esetén a betegeket megfelelően monitorozni kell (lásd a 4.2 pontot).
Az androgén‑deprivációs kezelés hatására meghosszabbodhat a QT-intervallum:
Az Eligard 22,5 mg‑kezelés megkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében szerepel a QT-intervallum megnyúlása, vagy fennállnak ennek kockázati tényezői, illetve akik olyan kísérő gyógyszereket szednek, amelyek meghosszabbíthatják a QT-intervallumot (lásd 4.5 pont), a kezelőorvosoknak mérlegelnie kell a haszon/kockázat arányát, beleértve az esetleges Torsade de pointes kialakulását is.
Kardiovaszkuláris betegségek: GnRH‑agonisták alkalmazásával összefüggésben szívinfarktus fokozott kockázatát, hirtelen szívhalál és sztrók előfordulását jelentették férfiaknál. A kockázat kismértékűnek tűnik a jelentések esélyhányadosai alapján, de meglévő kardiovaszkuláris kockázati faktorok esetén gondosan értékelendő a prosztatadaganatos betegek kezelésének megállapításakor. A GnRH‑agonista‑kezelésben részesülő betegek követendők a kardiovaszkuláris betegségek kialakulására gyanús tünetek és jelek szempontjából és az ellátást a jelenleg érvényben lévő klinikai gyakorlatnak megfelelően kell végezni.
Átmeneti tesztoszteronszint‑emelkedés: A leuprorelin-acetát az egyéb GnRH‑agonistákhoz hasonlóan a kezelés első hetében a tesztoszteron, a dihidrotesztoszteron és a savas foszfatáz szérumkoncentrációinak átmeneti növekedését okozza. A betegek a tünetek rosszabbodását, vagy új tünetek fellépését észlelhetik, például csontfájdalmat, neuropátiát, vérvizelést vagy a húgyvezeték, illetve a hólyagkimenet elzáródását (lásd 4.8 pont). Ezek a tünetek a kezelés folyamán általában megszűnnek.
Megfontolandó megfelelő antiandrogén kiegészítő alkalmazása a leuprorelin-kezelés megkezdése előtti 3 napban és a kezelés első 2‑3 hetében. Ez a beszámolók szerint a kezdeti szérum tesztoszteronszint-emelkedés esetleges következményeit kivédi.
Sebészi kasztrálás után az Eligard 22,5 mg nem eredményezi a férfi betegek szérum tesztoszteronszintjének további csökkenését.
Csontsűrűség: Az orvosi szakirodalom orchiectomián átesett, vagy GnRH‑agonistákkal kezelt férfiaknál csontsűrűség-csökkenésről számol be (lásd 4.8 pont).
Az antiandrogén‑terápia szignifikánsan növeli az oszteoporózis miatti törések kockázatát. Erről csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. 22 hónapig tartó, gyógyszeres androgén‑deprivációs terápiát követően a betegek 5%‑ánál, 5‑10 évig tartó kezelés után a betegek 4%‑ánál figyeltek meg oszteoporózis miatt bekövetkező töréseket. Az oszteoporózis miatt bekövetkező törések kockázata általában nagyobb, mint a patológiás töréseké.
A hosszantartó tesztoszteronhiány mellett az előrehaladott kor, a dohányzás és az alkoholfogyasztás, az elhízás és a nem elegendő testmozgás is hatással lehet az oszteoporózis kialakulására.
Hipofízis apoplexia: A forgalomba hozatalt követő felügyelet során a GnRH-agonisták alkalmazását követően ritka esetekben hipofízis apoplexiáról (a hipofízis infarktusa következtében kialakuló klinikai tünetegyüttes) számoltak be, melyek többsége az első adagot követő 2 héten belül, néhány pedig egy órán belül alakult ki. Ezekben az esetekben a hipofízis apoplexia hirtelen kialakuló fejfájással, hányással, látászavarral, oftalmoplégiával, megváltozott mentális státusszal és néha keringés‑összeomlással jelentkezett. Azonnal orvosi ellátás szükséges.
Metabolikus változások: hiperglikémiáról és a diabétesz kialakulásának megnövekedett kockázatáról számoltak be férfiaknál alkalmazott GnRH-agonista-kezelés során. A hiperglikémia a diabetes mellitus kialakulását vagy a diabéteszes betegek romló vércukorszint-szabályozását mutathatja. A GnRH-agonista‑kezelésben részesülő betegeknél időnként a vér glükóz és/vagy glikozilált hemoglobin (HbA1c) szintjének ellenőrzése és a hiperglikémia, diabétesz megfelelő kezelése szükséges. A GnRH-agonistával összefüggő metabolikus változások magukba foglalhatják a zsírmájbetegséget.
Görcsrohamok (konvulziók): A forgalomba hozatalt követően arról számoltak be, hogy a leuprorelin‑acetát-terápiában részesülő betegeknél, az anamnézisben szereplő hajlamosító tényezőkkel együtt vagy anélküli, görcsrohamokat észleltek. A konvulziók ellátása az érvényben lévő klinikai gyakorlatnak megfelelően kell, hogy történjen.
Idiopathiás koponyaűri nyomásfokozódás: Idiopathiás koponyaűri nyomásfokozódásról (pseudotumor cerebri) számoltak be a leuprorelinnel kezelt betegeknél. A betegek figyelmét fel kell hívni az idiopathiás koponyaűri nyomásfokozódás jeleire és tüneteire, beleértve a súlyos vagy visszatérő fejfájást, a látászavarokat és a fülzúgást is. Idiopathiás koponyaűri nyomásfokozódás jelentkezése esetén mérlegelni kell a leuprorelin-kezelés felfüggesztését.
Bőrt érintő súlyos mellékhatások: A leuprorelin‑kezeléssel összefüggésben bőrt érintő súlyos mellékhatásokat (SCAR-okat), beleértve a potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű Stevens–Johnson‑szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN), jelentettek. A gyógyszer felírásakor a betegeket tájékoztatni kell a jelekről és a tünetekről és szorosan figyelemmel kell kísérni őket a bőrreakciók tekintetében. Ha az ilyen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek, a leuprorelin alkalmazását azonnal le kell állítani, és (adott esetben) alternatív kezelést kell mérlegelni.
Egyéb események: A GnRH‑agonistákkal összefüggésben urether‑obstrukció és gerincvelő‑kompresszió eseteit jelentették, mely utóbbi fatális szövődményekkel járó vagy azok nélkül kialakuló paralízishez vezethet. Ha gerincvelő-kompresszió vagy vesekárosodás alakul ki, az ezen a szövődmények esetében szokásos kezelését kell alkalmazni.
Gerinc- és/vagy agyi metasztázis, illetve húgyúti elzáródás fennállása esetén a betegeket a kezelés első heteiben szoros megfigyelés alatt kell tartani.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az Eligard 22,5 mg készítménnyel nem végeztek farmakokinetikai gyógyszerinterakciós vizsgálatokat. Nem érkeztek jelentések a leuprorelin‑acetát egyéb gyógyszerekkel való bármilyen kölcsönhatásáról.
Mivel az androgén-deprivációs kezelés meghosszabbíthatja a QT-intervallumot, ezért az Eligard 22,5 mg együttadását az ismerten QT-intervallumot meghosszabbító vagy Torsade de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerkészítményekkel, úgymint az IA. osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy III.osztályba (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiaritmiás gyógyszerekkel, metadonnal, moxifloxacinnal, antipszichotikumokkal, stb. alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nem értelmezhető, mivel az Eligard 22,5 mg adása nőknek ellenjavallt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Eligard 22,5 mg készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
A gépjárművezetést és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket a jelentkező fáradtság, szédülés és látászavarok ronthatják, melyek vagy a kezelés lehetséges mellékhatásai, vagy a fennálló betegség következményei.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az Eligard 22,5 mg‑kezelés során előforduló mellékhatások főként a leuprorelin-acetát konkrét farmakológiai hatásának, azaz bizonyos hormonszintek növekedésének és csökkenésének a következményei. A leggyakrabban előforduló mellékhatások közé tartoznak a hőhullámok, hányinger, rosszullét és a fáradtság, valamint múló helyi irritáció az injekció beadásának helyén. Enyhe hőhullámok a betegek 58%-ánál fordulnak elő.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az Eligard 22,5 mg-mal végzett klinikai vizsgálatok során az előrehaladott prosztata-karcinómás betegeknél az alábbi nemkívánatos eseményekről számoltak be. A nemkívánatos események gyakoriságát az alábbiak szerint osztályozzuk: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000) és nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg).
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| gyakori | nasopharyngitis |
| nem gyakori | húgyúti fertőzések, helyi bőrfertőzések |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| nem gyakori | súlyosbodó diabetes mellitus |
| Pszichiátriai kórképek | |
| nem gyakori | szokatlan álmok, depresszió, csökkent libidó |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| nem gyakori | szédülés, fejfájás, hipesztézia, álmatlanság, íz- és szagérzékelési zavarok, szédülés |
| ritka | kóros akaratlan mozgások |
| nem ismert | idiopathiás koponyaűri nyomásfokozódás (pseudotumor cerebri) (lásd 4.4 pont) |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| nem ismert | QT-intervallum megnyúlása (lásd 4.4 és 4.5 pont) |
| Érbetegségek és tünetek | |
| nagyon gyakori | hőhullámok |
| nem gyakori | hipertónia, hipotónia |
| ritka | szinkope és kollapszus |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek | |
| nem gyakori | orrfolyás, nehézlégzés |
| nem ismert | interstitialis tüdőbetegség |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| gyakori | hányinger, hasmenés, gasztroenteritisz/kolitisz |
| nem gyakori | székrekedés, szájszárazság, emésztési zavar, hányás |
| ritka | flatulencia, böfögés |
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | |
| nagyon gyakori | bevérzések a bőrben (ecchymosis), bőrpír |
| gyakori | viszketés, éjszakai verejtékezés |
| nem gyakori | nyirkos bőr, fokozott verejtékezés |
| ritka | alopécia, bőrkiütés |
| nem ismert | Stevens–Johnson‑szindróma/toxikus epidermalis necrolysis (SJS/TEN) (lásd 4.4 pont)
toxikus bőrkiütés erythema multiforme |
| A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| gyakori | ízületi fájdalom, végtagfájdalom, izomfájdalom, hidegrázások, gyengeség |
| nem gyakori | hátfájás, izomgörcsök |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| gyakori | csökkent vizeletürítési gyakoriság, vizeletürítési nehézség, fájdalmas vizelés, éjszakai vizelés, csökkent vizelet-elválasztás |
| nem gyakori | húgyhólyag‑spazmus, hematúria, vizeletürítési gyakoriság csökkenésének súlyosbodása, vizeletretenció |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| gyakori | emlők fokozott érzékenysége, heresorvadás, herefájdalom, terméketlenség, emlőhipertrófia, erektilis diszfunkció, a hímvessző méretének csökkenése |
| nem gyakori | az emlők megnagyobbodása, impotencia, here-rendellenesség |
| ritka | emlőfájdalom |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| nagyon gyakori | fáradtság, égő érzés, paresztézia az injekció beadásának helyén |
| gyakori | rossz közérzet, fájdalom és véraláfutás az injekció beadásának helyén, szúró érzés az injekció beadásának helyén |
| nem gyakori | viszketés az injekció beadásának helyén, induráció az injekció beadásának helyén, letargia, fájdalom, láz |
| ritka | ulceráció az injekció beadásának helyén |
| nagyon ritka | nekrózis az injekció beadásának helyén |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| gyakori | hematológiai elváltozások, anémia |
| Laboratóriumi vizsgálatok eredményei | |
| gyakori | megemelkedett kreatin-foszfokináz vérszint, megnyúlt véralvadási idő |
| nem gyakori | megemelkedett glutamát-piruvát-transzamináz vérszint, megemelkedett trigliceridszint a vérben, megnyúlt protrombinidő, testtömeg‑gyarapodás |
A leuprorelin-acetát kezelés során előforduló, általánosságban jelentett egyéb, nemkívánatos események között szerepel perifériás ödéma, tüdőembólia, palpitáció, izomfájdalom, izomgyengeség, bőrérzékelés megváltozása, hidegrázás, bőrkiütés, amnézia, látási zavarok. Izomatrófiát észleltek a gyógyszercsoport készítményeinek hosszútávú alkalmazása során. Ritkán beszámoltak a már meglévő hipofízis‑adenóma elhalásáról, mind rövid, mind pedig hosszú hatástartamú GnRH‑agonista alkalmazása után. Ritkán trombocitopéniáról és leukopéniáról számoltak be. A glükóztolerancia megváltozását szintén jelentették.
Görcsrohamokat jelentettek GnRH-agonista-analógok adását követően (lásd 4.4 pont).
A helyileg jelentkező nemkívánatos események, melyeket az Eligard 22,5 mg injekció beadása után jelentettek, hasonlóak, mint amelyek a hasonló szubkután készítmények beadásával gyakran együtt járnak.
Általában a szubkután injekciót követően előforduló helyi mellékhatások enyhék és a leírások szerint rövid ideig tartanak.
Ritkán anafilaxiás/anafilaktoid reakciókat jelentettek GnRH-agonista-analógok adását követően.
A csontsűrűség változása
A szakirodalomban az orchiectomián átesett vagy GnRH-agonistával kezelt férfiak esetében csontsűrűség‑csökkenésről számoltak be. A hosszú ideig tartó leuprorelin‑kezelés várhatóan az oszteoporózis tünetek fokozódását eredményezheti. Az oszteoporózis következtében megnövekedett törési kockázatokra vonatkozóan lásd a 4.4 pontot.
A betegség jeleinek és tüneteinek súlyosbodása
A leuprorelin-acetát‑kezelés az első néhány hét során a betegség jeleinek és tüneteinek súlyosbodását okozhatja. Ha a gerincmetasztázis és/vagy a húgyúti elzáródás vagy a hematúria rosszabbodik, neurológiai problémák, pl. gyengeség és/vagy az alsó végtagok paresztéziája, illetve a húgyúti tünetek rosszabbodása léphetnek fel.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az Eligard 22,5 mg nem hajlamosít abúzusra és a szándékos túladagolás nem valószínűsíthető. Abúzusra vagy túladagolásra vonatkozóan nem érkezett jelentés a leuprorelin‑acetát klinikai alkalmazása során, de ha mégis nagymértékű expozíció következne be, a beteget megfigyelés alatt kell tartani és tüneti, szupportív kezelésben kell részesíteni.
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: gonadotropin releasing hormon-analógok; ATC kód: L02A E02
A leuprorelin-acetát a természetesen előforduló gonadotropin-releasing hormon (GnRH) szintetikus nonapeptid agonistája, amely folyamatos adagolás esetén megakadályozza a hipofízis gonadotróp hormonszekrécióját és elnyomja a férfiak tesztikuláris szteroidtermelését. Hatása a gyógyszeres kezelés leállítása után visszafordítható. Mindazonáltal az agonista a természetes hormonnál hatékonyabb, és a tesztoszteronszint helyreállításához szükséges időtartam betegenként változhat.
A leuprorelin-acetát beadása a luteinizáló hormon (LH) és a follikulusstimuláló hormon (FSH) keringő vérben fennálló szintjének kezdeti megnövekedését okozza, ami átmenetileg megnöveli a férfiaknál a szteroid nemi hormonok, a tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron szintjét. A leuprorelin-acetát folyamatos adagolása csökkent LH- és FSH-szintet eredményez. Férfiaknál a tesztoszteron a kasztrációs küszöb (≤ 50 ng/dl) alá süllyed. Ezek a csökkenések a kezelés megkezdése után 3‑5 héttel következnek be. Hat hónapja kezelt betegek átlagos tesztoszteronszintjei 10,1 (±0,7) ng/dl voltak, a bilaterális orchiectomián átesett betegek értékeihez hasonlóan. A kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatokban valamennyi beteg már az 5. héten elérte a kasztrációs szinteket, a betegek 99%-a a 28. napon. A betegek túlnyomó többségénél a tesztoszteronszintek 20 ng/dl alatt voltak, azonban az ilyen előnyeit még nem igazolták. A PSA‑szintek 6 hónap alatt 98%‑kal csökkentek.
Hosszú időtartamú vizsgálatok azt mutatták, hogy a kezelés folytatásával a tesztoszteronszint 7 évig, és feltehetően korlátlan ideig a kasztrációs szint alatt tartható.
A klinikai vizsgálati programban a tumor méretét közvetlenül nem mérték, de az Eligard 22,5 mg kezelés a PSA 98%-os csökkenése révén indirekt hatékony tumorválaszt jelentett.
Egy olyan 3. fázisú, randomizált klinikai vizsgálatban, amelyet 970, lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő (főként T2c-T4 és néhány T1c és T2b stádiumú, regionálisan patológiás nyirokcsomó‑elváltozással rendelkező) beteg részvételével folytattak le, és akik közül 483 beteg sugárterápiával kombinált rövid távú (6 hónapos) androgén‑szuppressziós kezelést, 487 beteg pedig hosszú távú (3 éves) kezelést kapott, non-inferiority („nem-rosszabb-mint”) elemzéssel összehasonlították a rövid és hosszú távú, egyidejű és adjuváns GnRH‑agonistával (triptorelinnel vagy goszerelinnel) végzett hormonkezelést. Az 5 éves összhalálozás (overall mortality) 19,0% volt a rövid távú és 15,2% volt a hosszú távú csoportban. A megfigyelt 1,42 értékű kockázati arány (Hazard Ratio) mellett a 95,71%-os egyoldali konfidencia intervallum felső határa 1,79 volt; míg 95,71%-os kétoldali konfidencia intervallum esetén 1,09 és 1,85 volt (non-inferiority p-érték = 0,65), ami azt mutatja, hogy a sugárkezelés és a 6 hónapos androgén‑deprivációs terápia kombinációja rosszabb túlélést biztosít, mint a sugárkezelés és a 3 éves androgén‑deprivációs terápia. A kezelés 5. évében mutatott összesített túlélési arány (overall survival) a hosszú távú csoportban 84,8%, a rövid távú csoportban pedig 81,0% volt. A QLQ-C30 alapján megállapított általános életminőség nem mutatott jelentős különbséget a két csoport között (P = 0,37). Az eredményekben a lokálisan előrehaladott tumorban szenvedő betegcsoport a meghatározó.
A magas kockázatú, szervre lokalizált prosztatarák indikációjára vonatkozó evidencia olyan publikált vizsgálatokon alapul, amelyekben sugárterápiával kombinált GnRH‑analóg‑kezelést folytattak, beleértve a leuprorelin‑acetát használatát. Öt publikált vizsgálatból származó klinikai adatok elemzése (EORTC 22863, RTOG 85-31, RTOG 92-02, RTOG 8610, valamint D’Amico et al., JAMA, 2004) egyöntetűen bizonyítja a GnRH‑analóg és a sugárterápia kombinációjának előnyét. A publikált vizsgálatokban nem lehetett egyértelműen elkülöníteni a lokálisan előrehaladott prosztatarák és a magas kockázatú, szervre lokalizált prosztatarák indikációjához tartozó betegcsoportokat.
A klinikai adatok bizonyítják, hogy a sugárterápia és az azt követő 3 éves androgén-deprivációs terápia kombinációja előnyben részesítendő a sugárterápia és az azt követő 6 hónapos androgén‑deprivációs terápia kombinációjával szemben.
A sugárterápiát kapó, T3-T4 stádiumú betegek esetében a szakmai irányelvek szerint az androgén deprivációs‑terápia javasolt időtartama 2-3 év.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás: Az előrehaladott prosztatakarcinómás betegeknél az átlagos szérum leuprorelinkoncentráció az első injekciót követő 4,6 óra múlva (Cmax) 127 ng/ml szintre emelkedett. Az egyes injekciók beadását követő kezdeti növekedés után (az egyes dózisokat követően a plató fázis 3-84 nap) a szérumszintek viszonylag állandóak (0,2‑2,0 ng/ml) maradnak. Az ismételt adagolás során bekövetkező kumulációra nincs bizonyíték.
Eloszlás: Egészséges férfi önkénteseknél az intravénás bólus adagolás után a leuprorelin átlagos steady-state disztribúciós térfogata 27 liter volt. In vitro a humán plazmaprotein kötődés 43% és 49% között volt.
Elimináció: Egészséges férfi önkénteseknél az 1 mg leuprorelin-acetát bólus intravénás adagolása azt mutatta, hogy az átlagos szisztémás clearance 8,34 l/óra volt, kb. 3 órás terminális felezési idővel, a két kompartmentes modell alapján.
Az Eligard 22,5 mg kiürülésével kapcsolatban nem végeztek vizsgálatokat.
Az Eligard 22,5 mg‑mal nem végeztek gyógyszer‑metabolizmus vizsgálatot.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A leuprorelin-acetáttal végzett preklinikai vizsgálatok ‑ mindkét nemre vonatkozóan ‑ kimutattak reprodukciós rendszerre gyakorolt hatásokat, amelyek megfeleltek a hatóanyag ismert, előre várt farmakológiai tulajdonságainak. Ezek a hatások a kezelés befejezését követően, megfelelő regenerációs időszak után reverzíbilisnek mutatkoztak. A leuprorelin‑acetát nem mutatott teratogenitást. Nyulakon embriotoxicitást/letalitást figyeltek meg, a leuprorelin-acetát reprodukciós rendszerre gyakorolt farmakológiai hatása miatt.
Patkányokban és egerekben végeztek karcinogenitási vizsgálatokat 24 hónapon keresztül.
Patkányoknál a hipofízis-adenóma előfordulásának dózisfüggő növekedését figyelték meg 0,6‑4 mg/ttkg/nap adagnál, szubkután adagolást követően. Egereknél nem figyeltek meg ilyen hatást.
A leuprorelin-acetáttal és az Eligard 7,5 mg-mal végzett in vitro és in vivo mutagenitási vizsgálatok egyike sem utalt mutagenitásra.
6.1 Segédanyagok felsorolása
Oldószer („A” fecskendő):
poli-(DL-laktát-ko-glikolsav) (75:25), N-metil-pirrolidon.
Por („B” fecskendő):
Nem tartalmaz segédanyagokat.
6.2 Inkompatibilitások
A „B” fecskendőben található leuprorelint kizárólag az „A” fecskendőben lévő oldószerrel szabad összekeverni és tilos egyéb gyógyszerrel elegyíteni.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év.
Amennyiben a készítményt kivették a hűtőszekrényből, úgy eredeti csomagolásban, szobahőmérsékleten (25 °C alatt), legfeljebb négy hétig tárolható.
A tálca felbontása után az oldatos injekcióhoz való por és oldószer felhasználásával az oldatos injekciót azonnal el kell készíteni és be kell adni a betegnek.
Az elkészített oldatot: azonnal fel kell használni, az oldat viszkozitása az idő múlásával megnövekszik.
6.4 Különleges tárolási előírások
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C), a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Az injekció beadása előtt a készítménynek szobahőmérsékletűnek kell lennie. 30 perccel a felhasználás előtt vegyük ki a hűtőszekrényből. Hűtőszekrényen kívül a készítmény eredeti csomagolásban, szobahőmérsékleten (25 °C alatt) legfeljebb négy hétig tárolható.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Két előretöltött fecskendő, az egyik egy ciklikus olefin kopolimer fecskendő, amely a port tartalmazza („B” fecskendő), a másik egy polipropilén fecskendő, amely az oldószert tartalmazza („A” fecskendő). A két fecskendő együttesen alkotja az oldatos injekció elkészítésére alkalmas elegyítő rendszert.
Az „A” fecskendőben lévő dugattyú egy termoplasztikus (hőre táguló) gumivégződéssel és egy polietilén vagy polipropilén Luer-Lock záróelemmel van ellátva.
A „B” fecskendő végét lezáró kupak brómbutil gumiból, a „B” fecskendő kettő darab dugattyújának végződése klórbutil gumiból készült.
Kiszerelések:
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Hagyja, hogy a készítmény szobahőmérsékletűre melegedjen! Felhasználás előtt 30 perccel vegye ki a hűtőszekrényből!
Kérjük, először a beteget készítse elő az injekció beadásához, ezután az alábbi utasítás szerint készítse el a készítményt. Amennyiben a termék elkészítése nem a megfelelő technikával történik, nem szabad beadni, mivel előfordulhat, hogy a klinikai hatás elmarad a termék nem megfelelő feloldása miatt.








Ha alaposan összekeveredett, akkor viszkózus folyadék képződik, aminek a színe színtelen, fehér vagy halványsárga lehet (a fehértől a halványsárgáig terjedő árnyalatokat is beleértve).
Figyelem: Ha a feloldás megtörtént: azonnal végezze el a következő lépést, mert az oldat viszkozitása az idő múlásával nő. Ne tárolja hűtőszekrényben az elkészített gyógyszert!
Figyelem: a készítményt a leírtak szerint kell összekeverni! A rázás NEM LESZ elegendő a készítmény megfelelő összekeveréséhez!

Figyelem! A készítményben egy nagy vagy több kis levegőbuborék maradhat majd – ez elfogadható.
Ne nyomja ki a levegőbuborékokat a „B” fecskendőből, ugyanis így a készítményből is veszíthet!

Ne csavarja túl, mert ettől elrepedhet a tű kónusza, és a készítmény kifolyhat az injekció beadásakor.
Ha a tű kónusza elrepedt, sérültnek látszik vagy szivárog, a készítmény nem használható fel. A sérült tűt nem szabad lecserélni, és a készítményt nem szabad beadni. A készítményt teljes egészében biztonságos módon meg kell semmisíteni.
Ha a tű kónusza sérült, egy új terméket kell helyette felhasználni.

Figyelem: Alkalmazás előtt ne próbálgassa a biztonsági tűt.

Nyomja meg a biztonsági védőpajzsot az emelőgombbal lefelé egy sík felületen (14.1a és 14.1b ábra), hogy lefedje a tűt és lezárja a védőpajzsot.
Úgy győződhet meg a zárt pozícióról, ha hallja és érzi a „kattanást”. Ekkor a védőpajzs teljesen lefedi a tűhegyet (14.1b ábra).

Helyezze hüvelykujját a biztonsági védőpajzsra (14.2a ábra), majd takarja el vele a tű hegyét és zárja le a védőpajzsot.
Úgy győződhet meg a zárt pozícióról, ha hallja és érzi a „kattanást”. Ekkor a védőpajzs teljesen lefedi a tűhegyet (14.2b ábra).

Megjegyzés: XX (két keresztes)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Goodwill Pharma Nyrt. 6724 Szeged, Cserzy M. u. 32. Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI OGYI-T-10010/03 1× (tálcás csomagolás) OGYI-T-10010/04 2× (tálcás csomagolás)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. január 24.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. március 9.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
október 7.